Bastiaan-történetek
Utolsó nap Heldenben
Bastiaan széles mosollyal az arcán sétált Helden szűk macskaköves utcáin miközben a nap utolsó sugarai lassan eltűntek a horizont mögött. Ez volt az utolsó napja ebben a festői kis faluban ahol csodálatos nyaralást töltött. Ez a nyaralás tele volt kalanddal mókával és barátsággal. Piros sapkájával és emlékekkel teli hátizsákjával vidámnak és egy kicsit melankolikusnak érezte magát.
Heldenben töltött ideje alatt Bastiaan új barátokat szerzett. Együtt játszottak bújócskát órákon át az öreg tölgyfák között kalandos kerékpártúrákat tettek a zöld mezőkön keresztül és addig nevettek amíg hasuk nem fájt. Ezek olyan pillanatok voltak amelyeket örökké dédelgetne.
Ezen a meleg estén Bastiaan nyugodtan sétált a falun átkanyargó folyó csendes vize mellett. Tükörképe táncolt a víz felszínén ahogy kavicsokat ugráltatott a vízen. Nézte a hullámgyűrűk terjedését és eltűnését pont mint az ő idejét Heldenben. Ahogy az este leszállt Bastiaan lassan hazafelé kezdett sétálni. A kis házikó ahol lakott olyan volt mint egy második otthon. Frissen sült zsemle illata áradt a sarki pékségből betöltve az orrát ahogy közeledett. Gondolt a barátságos pékre aki minden reggel meleg mosollyal köszöntötte.
Útközben látta a falusiak ismerős arcait akik kedvesen köszöntötték. Mindannyian néven ismerték már és olyan érzés volt mintha mindig is ott lakott volna. Ez volt Helden varázsa: a falu úgy fogadott téged mint egy családtagot még ha csak ideiglenesen is voltál ott.
Amikor megérkezett a házikóhoz Bastiaan észrevette hogy szülei már pakolják a holmijukat. Holnap hazaindultak vissza a város nyüzsgésébe. Bastiaan gombócot érzett a torkában a gondolatra. Még nem állt készen a távozásra; örökre itt akart maradni játszani a végtelen mezőkön.
Az este kellemesen és nevetéssel telt. Bastiaan és szülei történeteket osztottak meg a Heldenben töltött időről miközben egy utolsó finom vacsorát élveztek a falu bájos kávézójában. Az idő repült és mire észbe kaptak itt volt az ideje lefeküdni. Bastiaan az ágyban feküdt és kinézett az ablakon a csillagos égre. A boldogság és nosztalgia keverékét érezte. Holnap elmegy de a Heldenben átélt kalandok emlékei mindig vele maradnak.
Ahogy lassan lecsukta a szemét elhatározta hogy soha nem felejti el ezt a nyaralást. Vissza fog gondolni a kedves emberekre a gyönyörű természetre és a felejthetetlen pillanatokra amelyeket itt élt át. És ki tudja talán egy nap visszatér ebbe a varázslatos faluba ahol az álmok valóra váltak még ha csak rövid időre is mint az övé. Ezzel a gondolattal Bastiaan végül mély békés álomba merült szíve tele a Heldenben töltött örömteli nyár meleg emlékeivel.